Szerda este egy speciális finomsággal jelentkezem, amely ugyan a jóval drágább kategóriába tartozik, de mindenképpen megéri egyszer egy különleges alkalomra kipróbálni. Az étel szépsége, hogy készíthetjük bélszínből is, és kevésbé drága olcsóbb kistestvéréből, sertésszűzből is. Akármelyiket választjuk, az eredmény biztosan ízorgiát eredményez majd a szánkban.

A legutóbbi regionális konyhával kapcsolatos poszt sikerén fellelkesedve ma ismét egy ilyen témával jelentkezem. A déli tájak után most azonban északra, a Balti-tenger partvidékére utazunk, és belekóstolunk egy kicsit Pomeránia (Województwo Pomorskie) ízeibe.

Régen horgásztunk, régen leveseztünk. Ma összekötjük a kellemest a kellemessel, és miután röviden betekintettünk Lengyelország halfogyasztási szokásaiba, megnézzük, hogyan készül egy hamisítatlan lengyel leves, halból.

Tekintve, hogy igencsak régen néztünk édességet, és, hogy a lengyel konyha rendkívül széles skáláját vonultatja fel a különböző süteményeknek, így a mai napon ezek közül nézünk meg egyet, hogy édesen induljon a hét.

Mivel az elmúlt napokban egy kisebb alkoholmámor zárlat ütötte ki a normális ütemből a posztok érkezését, pótolandó a kimaradást, ma egy második receptet is megosztok veletek. Előre bocsátom, hogy nem az a "tömegkaja", amit az iskolából hazafele tartó gyermekünk bemegy a gyorsétterembe, rendel, belapátolja, majd repetázik. Pedig lehetne, ha nem lennének előítéletek a legtöbb emberben az alapanyagával szemben. Tovább után kiderül, miről van szó!