Mivel az elmúlt napokban egy kisebb alkoholmámor zárlat ütötte ki a normális ütemből a posztok érkezését, pótolandó a kimaradást, ma egy második receptet is megosztok veletek. Előre bocsátom, hogy nem az a "tömegkaja", amit az iskolából hazafele tartó gyermekünk bemegy a gyorsétterembe, rendel, belapátolja, majd repetázik. Pedig lehetne, ha nem lennének előítéletek a legtöbb emberben az alapanyagával szemben. Tovább után kiderül, miről van szó!

Aki esetleg a képből sem jött volna rá: igen, itt bizony a pacalról lesz szó. Jómagam nagy rajongója vagyok ennek az ételnek, bár itthon leginkább pörkölt formájában ismerjük, Európa többi részén levest is főznek belőle. Tény, nem sok olyan nemzet van amelyik bepuszilja szegény Bimbó gyomrát, de azért akad. Az északi szláv népeknél közkedvelt -így a lengyeleknél is-, de Olaszországban is találkozhatunk az étlapon a Trippa alla Fiorentina nevével (magyarra fordítva nagyjából Florentin pacal, vagy Pacal firenzei módra), amit az olaszok jóféle parmezánsajttal megszórva nagy örömmel fogyasztanak.

Prágában volt szerencsém megismerkedni a -már nevében is érdekes- Original Czech Goulasch (sic!) nevű étekkel. A nevénél csak az volt érdekesebb amit az takart. Mindenre számítottam, egy szimpla magyar gulyásra cseh ízlésre átírva, vagy valami pörkölt féleségre amibe belefőzték a krumplit, de arra nem amit kaptam. Ez ugyanis pacalleves volt. Első meglepettségemből felocsúdva nekiláttam, és tényleg finom volt. A többiek, akikkel Prágába mentünk, már nem voltak ennyire lelkesek, így meglepő gyorsasággal lett 5 csésze leves előttem. Jó kör volt.

Na, de visszatérve Lengyelországba. A lengyel pacallevest főként két néven ismerik: flaki vagy flaczki, Számtalan változata létezik, van ahol tesznek bele pirospaprikát, van ahol nem. Mi most az utóbbi csoportból nézünk egy receptet. 

Flaki (Flaczki) - Lengyel pacalleves

Hozzávalók:

- 2 kg pacal (marhagyomor)

- 1 húsos csont (marha)

- 1 nagy fej hagyma, apróra kockázva

- 1 szál zeller

- 1 csokor friss petrezselyem

- 1 sárgarépa, felkarikázva

- 1 evőkanál liszt

- 1 evőkanál vaj

- fél evőkanál majoránna

- 3 gerezd zúzott fokhagyma

- só, bors

Elkészítés:

A pacalt bő vízben forraljuk fel, majd öntsük le róla a vizet. Elvileg ezzel a forrázással az esetleges kellemetlen szagokat, amik a pacal velejárói ki tudjuk küszöbölni a továbbiakban. Fontos, hogy mindig jól átmosott, tiszta pacallal dolgozzunk.

Öntsük fel újra vízzel, és főzzük addig amíg puha nem lesz, nagyjából 3-4 óra kell neki. Hagyjuk állni egy estét, másnap öntsük le róla a vizet és folytassuk a főzést.

A húsos csontot nagyjából 2 liter vízben tegyük fel főni a hagymával, a sóval, a borssal, a zellerrel, a petrezselyemmel és a sárgarépával, nagyjából 1 órára. Az előfőzött pacalt csíkozzuk fel - 1/2x5 centis csíkokra - és adjuk hozzá a leveshez. Főzzük további 3-4 órán keresztül, közben a vajból és a lisztből készítsünk rántást. A rántáshoz adagoljunk egy kicsit a levesből, és keverjük amíg homogén masszát nem kapunk. Adjuk hozzá a majoránnát, és főzzük további 15 percig, amíg elkészül.

Jó étvágyat hozzá, Smacznego!

Összegezve: hiába tudjuk, hogy a pacal tulajdonképpen nem más, mint a marhának a gyomra, ha legyűrjük az előítéletünket ezzel kapcsolatban, egy nagyon érdekes, semmihez sem hasonlítható ízt kóstolhatunk meg. Különben is, a marha csak füvet eszik, akkora gond nem lehet a gyomrában.