Gasztrokalandok Syrenka árnyékában

Sajnálatos módon ismét hosszabb szünet után, de végre poszt kerül az oldalra. Elég sok változás következett be az utóbbi időszakban a mindennapokban, melyek közül az oldal vezetésére vonatkozóan a legfontosabb, hogy most már lengyel földről írom a bejegyzéseket. Novemberben költöztem ki Varsóba, az elmúlt időszakban megismertem a lengyel vendéglátás néhány sajátos vonását, amely tapasztalataimat most éhes kedves olvasóimmal is megosztom. Belepillantunk a lengyel kocsmai gasztronómiától kezdve a kimondottan turistáknak szánt étkezdékig minden lényeges helyre, és egy rövid kitérő keretein belül megnézzük, hogyan jelenik meg a hagyományos gasztronómia egy lengyel házibuliban. Végezetül két recept érkezik, melyek amilyen egyszerűen elkészíthetők, legalább annyira finomak. Vigyázat, diétázóknak nem ajánlott, függőséget okoz!

znak_promocyjny_fc_pl-01.png

Általában elmondhatjuk, hogy az emberek Lengyelországban is szeretik a hasukat. És a májukat. Azonban itt a kettőt nagyon hasznosan és taktikusan produktívan össze is tudták kapcsolni, akár vendéglátás, akár házibuli szintjén.

A házibuli mint gasztronómiai fesztivál

Az első tapasztalatom egy házibulival volt kapcsolatos. Már eleve az, hogy több üveg vodka volt mint ahány vendég, igen pozitív jövőképet mutatott, de önmagában ez még természetesen nem szolgáltatna okot arra, hogy egy mondatos bejegyzésnél hosszabban foglalkozzunk vele egy gasztroblogon. Az azonban már igen, hogy a Győri likőrgyár éves termelése mellé emellé a sörkorcsolyák olyan széles választéka társult, olyan változatossággal, amilyet Magyarországon – noha elég tapasztalt házibulizó voltam – soha nem láttam.

A nyilvánvalóan kötelező chipsek és ropogtatnivalók mellett olyan ételek vonultak fel, mint a kiszone ogórki (savanyú uborka), zimne nóżki (csülökkocsonya), smalec (sertészsír különlegesen elkészítve), śliwki w boczku (szalonnába göngyölt aszalt szilva sütve), és még folytathatnám a sort. Mindegyik profi módon, házilag elkészítve.

Az az érzésem volt, hogy maga a buli nem csak arra megy, hogy mindenki ájultra igya magát – bár nyilván a vége úgyis mindig ez –, de beillene egy jobbfajta gasztronómiai mikrofesztiválnak is. Nehéz eldönteni, hogy az ételek voltak a kísérők a vodka mellé, vagy a vodka az ételek mellé, azonban mindegy is, mivel a kettő olyan harmóniában működött együtt, hogy annál jobbat tervezni sem lehet. És ugye minden gyakorló piás jól  tudja, hogy a szesz mellé kell a szivacs is a gyomorba, úgy könnyebb a másnaposság. Apropó, ami  a másnaposságot illeti, a savanyú uborka tényleg csodákra képes!

Olcsó és finom

Mint később megtapasztaltam, ezt a gyakorlatot a vendéglátásba is átültették. Gyakorlatilag bármelyik kocsmában kaphatunk ételeket – és nem csak ropit meg chipset. Még a kimondottan alacsony árfekvésű kocsmák, amelyek még csak nem is próbálnak a magasszintű vendéglátás zászlóshajójának szerepében tetszelegni is ehhez a szokáshoz igazodnak.

Ezekben tlagosan 9-15 złotyért juthatunk sör + feles menühöz, ahol a vodka szigorúan Żubrówka vagy ha ízesítettet kér az ember, akkor Soplica. A sör általában Warka vagy Królewiec. Ebben igazából semmi különös nincsen, a péntek esti alapozáshoz a low-cost kocsmák is tökéletes terepet biztosítanak.

Amivel azonban bármelyik körúti kocsmánál többet képesek nyújtani, az az étlap. Hideg- és melegétel egyaránt megtalálható az étlapon, konzekvensen a hagyományos lengyel konyhából válogatva. Mindig minden rendelkezésre áll, kimondottan jó minőségben, megfelelő adagokban. Átlagosan 18-20 złotyból levest és főételt ehetünk.

pijalnia_etlap.jpg

Ezek az ételek a hagyományos lengyel konyha fontos elemei, melyet rendkívül jól adaptáltak az éjszakai életbe. És nem csak abba. Sokszor láttam olyat, hogy valaki betér az egyik ilyen helyre, kikéri a kis menüjét (vodka + sör), a stampót lecsapja aperitifnek, a sört pedig elkortyolgatja a megrendelt étel elfogyasztása közben, majd elégedetten távozik és folytatja napi teendőit. Minőségi hangulattuning és finom ételek után minden bizonnyal ez könnyebben is megy.

A középút

Egyel magasabb szintet jelentenek a tejbárok (bar mleczny). Nevükkel ellentétben itt nem arra kell gondolni, hogy sorra kötött tehenek várják fejőgéppel a vendégeket, hogy joghurttal és egyéb tejtermékekkel kenyerezzék le őket. De nem ám. Ezek tulajdonképpen a kommunizmusban kialakult, annak mementójaként, megmaradt középkategóriás ám hangulatos kifőzdék, ahol szintén a hagyományos lengyel konyha ételei szerepelnek az étlapon. Kötelező jelleggel illik kipróbálni egyet bármely lengyelországi kirándulás során!

bar_mleczny_flaki.jpg

A levesek között általában rosół (húsleves), zupa pomidorowa (paradicsomleves), barszcz czerwony (céklaleves), żurek és flaki (pacalleves) szerepel, átlagosan 6-8 złotyért, míg a főételek között különböző sültek (csirke, pulyka, sertés, marha), lengyel mártásokkal nyakon öntve, zöldségekkel sütött máj, gołąbki (lengyel töltött káposzta), placek po węgiersku (magyaros tócsni) szerepelnek. Köretnek a semmiextra rizsen és főtt burgonyán, a zöldköreten kívül a kluski śląskie (sziléziai galuska) található. Természetesen a desszertek is a hagyományos vonalat követik: sernik és szarlotka mindenhol kapható.

bar_mleczny_druga_dania.jpg

Italok tekintetében a magyarul megtévesztő nevű kompot, amely itt konkrétan kompótlevet jelent, különböző gyümölcslevek, valamint helyi sörök és a megkerülhetetlen nemzetközileg is ismert üdítőitalok kaphatóak.

Egy átlagos étkezés, amely levest, főételt, desszertet és egy italt tartalmaz, 28-35 złoty körül mozog, az árnak megfelelő, esetenként talán kicsit magasabb minőségben.

1706_ginger_cow_2.jpg

A megfizethető színvonal Nagymama konyhájából

Ismét ugorjunk egy szintet. Varsó belvárosában rengeteg jó, magas színvonalon működő étterem van, azonban ezek többsége, elhelyezkedéséből és minőségéből fakadóan lényegesen drágább is. A kivételt ezalól a Zapiecek nevű étteremlánc jelenti, amely kizárólag az Ó- és Belvárosban üzemel.

_urek_zapiecek_1.jpg

Hivatalosan ez egy pierogizó (pierogarnia), azonban természetesen ezen felül a hagyományos lengyel ételek legtöbbje kapható. Az egész dizájnt a régi, tradicionális lengyel háztartásra alapozták, „kabalafigurája” a nagymama, aki egy nagy tál pierogival menekül a kujon egy nagy tál pierogit ment a torkos nagypapa elől, aki meg akarja dézsmálni a frissen elkészített finomságot.

pierogi_zapiecek.jpg

Leveseik között – számomra – a fehér kolbásszal és rozskenyérrel tálalt żurek viszi a prímet, azonban húsleves, barszcz és egyéb levesek is kaphatóak, nagyon finoman elkészítve. A főételek között értelemszerűen a pierogira helyezik a hangsúlyt, amit simán megfőzve, vagy főzés után pirítva is kérhetünk, több mint 20 féle töltelék közül kiválasztva a számunkra legszimpatikusabbat. Bigos, gołąbki, savanyú káposztával sütött sertéscsülök, minden finomság kapható, ízlésesen tálalva. Kimondottan jó élményt nyújt az étterem, egyetlen negatívum, hogy a népszerűsége miatt sokszor túlzsúfolt, mert minden talpalatnyi helyre megpróbáltak még besuvasztani egy asztalt. Bevétel szempontjából érthető, de az élményt rontja. Desszertek terén is remekelnek, a hagyományos lengyel édességek sorát vonultatja fel étlapjuk.

Ital terén a forralt sör volt számomra kellemes meglepetés, amely magyarként elképesztően furcsán hangzik, ám annál kellemesebb meglepetést okozott mind a gyömbéres, mind a málnás verziója.

Egy főre egy háromfogásos ebédet forralt sörrel megközelítőleg 50-55 złotyból lehet kihozni, ami az előzőekhez képest lényegesen több, azonban ez már tényleg egy más szintje a vendéglátásnak, így összességében még forintra átszámolva –pláne a magyar árakhoz viszonyítva – sem mondható drágának.

Összegzés

Amint az szembetűnő lehet, az alkohol és az étel egyensúlya az étterem árkategóriájának függvényében tolódik el az ételek dominanciája felé. Nem meglepően az elitebb helyeken nem az alkoholizálásra helyezik a hangsúlyt. Mindazonáltal a három hónap alatt felállított képem alapján a varsói palettáról mindenki, éppen aktuális hangulata és igényei szerint tud jó áron finomat enni, és inni, miközben több különböző aspektusból ismerheti meg a tradicionális ételek modern hétköznapokba történő beilleszkedését.

Most pedig következzen a várva várt film…

Házi zsír lengyel módra – Smalec domowy

smalec_domowy.jpg

Hozzávalók:

- 25 dkg szalonna

- 10 dkg nyers bacon

- 1 fej hagyma

- 1 ek szárított zöldfűszer (oregano, kakukkfű, majoranna, tárkony)

- só, fehérbors

Elkészítés:

A szalonnát nagyon apróra kockázzuk fel (akár darálógéppel is csinálhatjuk). Lassú tűzön kezdjük el pirítani. A bacont szintén apróra kockázzuk, majd adjuk a szalonnához, ha az már kellően üvegesre sült és kiadta a zsírját. A finomra vágott hagymát akkor adjuk hozzá, mikor már a bacon is kiadta a zsírját. Mikor a hagyma megpirult, adjuk hozzá a sót és a fűszereket, pár percig még hagyjuk a tűzön, majd vegyük le, tegyük egy tálba, és tegyük a hűtőbe. Ha kifagyott, rozskenyérre kenve fogyasszuk!

TIPP: megszórhatjuk a tetejét apróra vágott lilahagymával. Savanyú uborkával tovább fokozhatjuk az ízélményt!

Baconbe göngyölt aszalt szilva – Śliwki w boczku

sliwk_w_boczku.jpg

Hozzávalók:

- 20 darab aszalt szilva

- 10 szelet bacon

(a mennyiség természetesen többszörözhető az igények szerint)

Elkészítés:

A sütűt melegítsük elő 190 fokra. A baconcsíkokat vágjuk félbe, göngyöljünk mindegyikbe egy darab aszalt szilvát, és szúrjuk át egy fogpiszkálóval, hogy egyben maradjon. Helyezzük a zsírral nagyon vékonyan megkent tepsire mindet. Süssük amíg a bacon meg nem pirul, ez nagyjából 30 perc lesz. Tegyük egy tálra, és tálaljuk!

Smacznego!